Ő Merlin, a lovam. Öt és fél éves herélt, a színe úgynevezett „frosted buckskin”, és ahogy látszik most őszre gyönyörű almás lett.
Régi terv volt, hogy el kellene kezdeni lovagolni. Nem egy gyerekkori vágy, azért annyira nem régi, igazándiból gyerekkoromban még közel sem voltam lovakhoz, nem hogy a hátukon. Az állatokat mindig szerettem, de városi gyerekként a ló elég távoli volt. Tizenéves koromban egyetlen alkalommal ültem lovon, vámosújfalui rokonoknál voltunk, valahogy felültettek egy erdészeti lóra, és azon utaztam valamennyit. Egyetlen határozott emlékem van erről, hogy nagyon törte a vádlim valami csat. Fogalmam sem volt a lovakról.
Közben lett sok hobbim, mindenfélét próbáltam, de mikor elköltöztünk Pestről a Szentendrei sziget mellé, ahol elég sok lovarda van, akkor felmerült, hogy el kellene kezdeni lovagolni. De komolyabban csak pár éve fogalmazódott meg bennem, hogy kellene valami olyan sportos hobbi, amit a gyerekkel együtt tudunk csinálni. Mondjuk lehetett volna akár a bringázás, vagy a kugli, de valahogy nem ezek lettek. 🙂
Körülbelül két éve egy barátom ajánlására elvittem a gyereket egy egy hetes lovas táborba a Laci tanyára ( ami mondjuk pont nem a szigeten van 🙂 ), és nem sokkal ezután, kb. az iskolakezdéssel egy időben el is kezdtünk járni Laciékhoz lovagolni. Első alkalommal mikor lóra ültem, annyira furcsa volt, hogy azt sem értettem, hogy mit keresek én ott egyáltalán. A furcsa mozgás, a stabil pontok hiánya, az a nagy önálló akarat alattam, nagyon szokatlan volt. De nem nagyon szoktam dolgokat feladni, onnantól heti 2 alkalommal ott voltunk, és tanultunk. Végigjártuk az őszt, a telet, és szépen lassan kezdett alakulni a dolog. Sok esés nem volt, de azért persze néha az is megtörténik. 🙂 Sok szempontból nem a mostanában a legtöbb lovardában előadott „alap” lovas oktatás amit kapunk, nem arra van kihegyezve, hogy kényelmesen utazgassunk a ló hátán mindenki nagy örömére, hanem hogy valóban megtanuljunk lovagolni, már csak azért is, mert a cél a tereplovaglás. Ez persze sokkal több munkával jár, de szerintem ennek van igazándiból értelme. Nagyon jó trénereink vannak, Laci és Detti is körülbelül egész életükben ezzel foglalkoztak.
A fejlődésnek megfelelően ültünk a lovakon, elsősorban futószáron, és nagyjából másfél év után ültem először Merlinen, aki akkor bértatásban volt ott, de a gazdája csak évi pár alkalommal lovagolta vagy látogatta, ezért néha be volt vonva az oktatásba. Mint oktató és oktatott, mert azért még csikó volt. 🙂
A kezdet itt sem volt könnyű, egy kezdő lovas egy kezdő lovon, sokak szerint ez nem a legjobb párosítás ( 🙂 ), de a jó trénerek keze alatt azért elkezdődött a fejlődés. Merlin egy jó idegrendszerű, nyugodt, néha kissé makacs ló. Na és persze szép is. Szerettem rajta lovagolni, elkezdtünk terepre is járni, néhány összeveszéstől eltekintve soha nem volt vele komoly problémám.
Aztán egyszer jött a hír, hogy a gazdája nem akarja tovább tartani, Merlin eladó. Azonnal megfogalmazódott bennem, hogy meg kellene venni, de erről még a trénereim is lebeszéltek. Bennem is voltak kétségek, de makacsságért nekem sem kell a szomszédba menni, így végül megalkudtam a tulajával, és idén május táján Merlin lóútlevelébe az én nevem került. 🙂
Azóta még intenzívebben folytatjuk a munkát együtt, és azt hiszem jól haladunk. Merlin nagyon szépen fejlődik, izmosodik, és én is igyekszem felnőni a feladathoz. Nagyon jó fej, nyugodt lovacska, nem nagyon hisztizik, és alapvetően igen jól kezelhető. Fiam is szépen halad a tanulással, ő is szereti Merlint, egyre jobban megbízik benne, és eléggé elengedetten tud már dolgozni rajta is. Persze ő azért nagyrészt még nem Merlinen lovagol, de szokott edzeni vele is. Nagyon jót tesz a fiamnak a lovaglás, a mozgás maga is, de akár csak a lóval mint nála sokkal nagyobb élőlénnyel a kapcsolat is. Állatokkal foglalkozni amúgy is nagyszerű dolog.
Én igyekszem minden héten legalább háromszor dolgozni Merlinnel, kétszer bent, egyszer terepen, és néha elviszem csak kézen sétálni is, a fotó is egy ilyen alkalommal készült. Néha van földi munka is, de sajnos a nap csak 24 órából áll nekem is. 🙂 Nagy tervek vannak, nagyobb túrák, sok barangolás, remélem sikerül ezeket idővel mind megvalósítani. Ez egy hosszú távú projekt, nem pár évre szól. Tanulni mindig van mit, ahogy szokták mondani, lovagolni csak tanulni lehet, megtanulni nem. 🙂
A lovarda kapcsán egy másik projektbe is belevágtam, de az most épp megakadt, szóval arról majd később. 🙂